Kálium a szervezet normál működéséhez

Kálium arány fontossága a szervetnek

Previous slide

Next slide

Nátrium-kálium fontos a szervezet normál működéséhez

A paleót ismerők számára közhely már, hogy az Európában kb. 5000 éve elterjedt földművelés alaposan megváltoztatta táplálékunk összetételét. A magnézium hiányról már korábban írtam, most egy másik fontos elem szerepére szeretném a figyelmet felhívni. A természeti népek és a paleolit kor embere még napi 6-10 gramm káliumot fogyasztott (He és MacGregor, 2008), míg a mai átlag amerikai felnőttek kevesebb, mint 2%-a fogyaszt naponta 4.7 g-nál többet (Cogswell és mtsi., 2012). A nátrium-kálium arány rendkívül fontos a szervezet normál működése szempontjából, a fokozott nátriumfogyasztás csökkent kálium bevitel mellett szív- és érrendszeri betegségeket és egyéb működési zavarokat okoz a szervezetben. Míg a paleolit kor embere 16:1 arányban fogyasztott káliumot és nátriumot, ma a fejlett országokban ez az arány körülbelül 0.6:1. azaz a káliumfogyasztás több mint a huszadára csökkent (Rodrigues és mtsi., 2014). Valójában -szemben a közegészségügyi tanácsokkal – nem a sófogyasztást (azaz a nátriumbevitelt) kéne csökkenteni, hanem a káliumfogyasztást növelni.

A közegészségügy által elvárt mértékű sófogyasztás csökkentés tényleges előnyt nem jelent a vérnyomáscsökkentésben (Adler és mtsi., 2014), ugyanakkor jelentősen megnöveli a kardiovaszkuláris halálozás kockázatát (Stolarz-Skrzypek és mtsi., 2012). Ha azt kérdezzük, hová tűnt az étrendünkből a kálium, akkor a válasz kettős. Egyrészt káliumot leginkább zöld növények és gyümölcsök fogyasztásával lehet komolyabb mennyiséget bevinni. A sok gyümölcs azonban előnytelen a magas fruktóz és cukortartalom miatt, maradnának hát az alacsony energiatartalmú zöldségek, amiből viszont igen keveset fogyaszt a nyugati ember. Ráadásul 1940 és 1991 között az élelmiszerekben átlagosan 15%-kal, gyümölcsökben 19%-kal csökkent a káliumtartalom (Watts, 2008). Az emberi szervezet fokozott káliumigénye is közvetetten bizonyítja, hogy az ember mindig is sok növényt fogyasztott. A ketogén ásványianyag pótlás nélkül komoly ion kiegyensúlyozatlansághoz vezet. A sok káliumfogyasztás egészséges embereknél bajt nem okozhat, mert a vese a fölösleget kiválasztja. Baj csak akkor lehet a káliumpótlásból, ha valakinek a veséje károsodott és nem képes a megfelelő kálium-nátrium arányt fenntartani. A nyugati népesség kevés káliumot fogyaszt, s mivel a vese maximális kálium visszatartás esetén is folyamatosan káliumot ürít, ezért alacsony kálium és magas nátrium fogyasztás esetén óhatatlanul relatív káliumhiány lép fel, mert a só ürítés fokozza a káliumvesztést (Schaefer és Wolford, 2005). Kórosan alacsony káliumszintet (hypokalémiát) okozhat pl. a vízhajtók szedése, de a bétablokkolók, penicillin származékok, kortizonkezelés is. Az intenzív osztályra kerülők 20%-a közepes-súlyos hypokalémiában szenved, a baleseti sérülteknél egy az arány 40-70% is lehet (Schaefer és Wolford, 2005). A magnéziumhiány általában káliumhiánnyal is jár, s jól ismert a nyugati népesség nagy része magnéziumhiányban szenved (Galan és mtsi., 1997).

A káliumhiány tünetei a fáradtság, izomgyengeség, szívritmus zavarok (különösen szívbetegeknél), székrekedés, és olykor az állandó szomjúság

Kálium és vérnyomás

Harminckét placebo kontrollos vizsgálat összevont elemzése szerint minden 2 gramm növekmény a káliumfogyasztásban magas vérnyomásban szenvedő betegek esetén átlagosan 4.4/1.8 (szisztolés/diasztolés) vérnyomáscsökkenést eredményez. A káliumpótlásban elsősorban a káliumcitrát és a kálium bikarbonát bizonyult hatásosnak, de a kálium klorid is megfelelőnek tűnt. Egy vizsgálat találta gyengébb hatásúnak a kálium kloridot (Whelton és mtsi., 1997). Természetesen egészségesebb (volna) zöldségek fogyasztásával növelni a káliumbevitelt. Valódi vegetáriánusoknak (azaz nem kenyéren, hanem zöldségeken élőknek) általában alacsony a vérnyomása, akárcsak a természeti népeknek (Lindeberg, 2009). Azonban a reális megoldás a kálium italpor, vagy a káliummal dúsított só.

A kálium és a szív

A káliumhiány egyik jellemző hatása a szívkamrai aritmiák és fibriláció (kamraremegés). Ennek különösen nagy a kockázata szívbetegeknél (Weiner és Wingo, 1997). Minél magasabb a vérben a kálium szintje (a normál érték felső határáig), annál kisebb a kockázata a kamrai tachykardiának (Macdonald és mtsi., 2004)

(Forrás: Macdonald és mtsi.,

2004) A szívelégtelenségben szenvedők 50%-a hirtelen szívhalált hal, melynek hátterében általában az alacsony káliumszintből fakadó szívaritmiák állnak (Macdonald és mtsi., 2004). A hypokalémiás betegek tízszer gyakrabban halnak meg más kórházi betegekhez képest (Paltiel és mtsi., 2001). Magas vérnyomásban szenvedő betegeknek gyakran adnak vízhajtót, amelynek némely típusa hypokalémiát okoz, ha nem pótolják folyamatosan az elvesztett káliumot. Szívinfarktus után életveszélyes aritmiák alakulhatnak ki alacsony káliumszint esetén. A hypokalémiás infarktusos betegeknél 5-ször valószínűbben alakul ki aritmia, míg 4.6 mmol/l szint felett nem figyeltek meg aritmiát (Kjeldsen, 2010). Még a normál intervallumon belül is, az alacsonyabb értéket mutatóknak háromszor nagyobb a kockázata az aritmiára,mint a felső értéket mutatóknak. 7800 beteg adatait feldolgozva kiderült, hogy a 4 mmol/l alatti értéket mutatók a 4 mmol/l és a 4.9 mmol/l közé eső értéket mutatókhoz képest 56%-kal valószínűbben haltak meg általános okokból, 65%-kal nagyobb eséllyel szívbetegségben, és 86%-kal valószínűbben szívelégtelenségben (Kjeldsen, 2010). 30 ezer ember vizsgálatából az derült ki, hogy akik mindennap fogyasztottak zöldséget és gyümölcsöt, azoknak 30%-kal kisebb kockázatuk volt a szívinfarktusra (Yusuf és mtsi., 2004).

Elemzések szerint napi 600 gramm zöldség és gyümölcs fogyasztása 31%-kal csökkentené a koronária megbetegedések számát (McKee és mtsi., 2006). Egy idősek otthonában végzett vizsgálatban 1800 idős ember egy részénél bevezették a káliummal dúsított só használatát, s ezáltal 76%-kal nőtt a káliumfogyasztás. A vizsgálat 31 hónapja alatt a káliummal dúsított sót fogyasztók körében 60%-kal csökkent a szív eredetű halálozás, és az idősek 0.3-09 évvel éltek tovább (Chang és mtsi., 2006). Ez egyben üzenet azoknak, akik bedőltek annak a hisztériának, hogy “népirtás” folyik a kálium kloriddal “mérgezett” sóval. Akik felvásárolták a tiszta konyhasót, és azt hiszik, ezzel védik az egészségüket, azok valójában tovább rontották az amúgyis rossz kálium-nátrium arányukat.

A vizsgálat 1200. napján a tiszta sót fogyasztók közül már 20%-kal többen haltak meg. Kálium és sztrók 859 ötven és hetvenkilenc év közötti ember 12 éves követéses vizsgálatából az derült ki, hogy a legtöbb káliumot fogyasztókhoz képest a legkevesebbet fogyasztóknak 2.6-szer volt nagyobb a sztrókkockázata. Minden 400 mg növekmény a káliumfogyasztásban 40%-kal csökkentette a sztrók kockázatot (Khaw és Barrett-Connor, 1987). A káliumfogyasztás a magas vérnyomástól, testsúlytól, életkortól függetlenül védett a sztrókkal szemben. 44 000 ezer ember követéses vizsgálata szerint a napi 2.4 gramm káliumot fogyasztókhoz képest a legalább 4.4 grammot fogyasztóknak 40%-kal kisebb volt a sztrókkockázata. A sztrók kockázat dózisfüggő volt, azaz minél több káliumot fogyasztott valaki, annál kisebb volt a kockázata (Ascherio és mtsi., 1998). Hasonló eredményt kaptak 86 000 nő 14 éves követéses vizsgálatában. Itt a legtöbb káliumot fogyasztóknak 38%-kal csökkent a sztrókkockázata a legkevesebb káliumot fogyasztókhoz képest (Iso és mtsi., 1999). Elemzések szerint napi 600 gramm zöldség és gyümölcs fogyasztása 19%-kal csökkentené a sztrókok számát (McKee és mtsi., 2006). A banán az egyik legnagyobb káliumtartalmú növény, 10 dkg banán 400 mg káliumot tartalmaz. Elvileg, ha banánból fedeznénk a napi zöldség és gyümölcsbevitelt, akkor napi 60 dkg banán még mindig csak 2.4 gramm káliumot jelentene, ami még a manapság javasolt napi bevitelt sem fedezi. Ezzel ismét azt szeretném sugallni, hogy ésszerűbb megoldás a káliumot tablettákból pótolni. A vizsgálatok azt igazolják, hogy az elfogyasztott zöldség-gyümölcs káliumtartalma és a mesterségesen pótolt kálium azonos hatású, azaz a kardiovaszkuláris kockázatok csökkentése szempontjából a természetes és vegyület formájában bevitt kálium azonos hatású (He és MacGregor, 2008).

Kálium és izomzat

A káliumhiány, különösen, ha nagy erőkifejtés igénylő sportot űz valaki, izomsejt széteséshez vezethet, továbbá a káliumhiány izomgyengeséget, fáradékonyságot, izomgörcsöket eredményezhet (Weiner és Wingo, 1997).

Kálium és cukoranyagcsere

A káliumhiány rontja az inzulintermelést és a sejteken az inzulinhatást, az az ront a vércukorszinten (Weiner és Wingo, 1997). A thiazid hatóanyagú vízhajtók jelentős káliumvesztést okoznak. Ötvenkilenc thiazid hatását elemző vizsgálat összevont elemzése azt igazolta, hogy a káliumvesztés jelentősen rontja a inzulinérzékenységet és megnöveli a cukorbetegség kockázatát (Zillich et al. 2006). Ugyanakkor cukorbetegeknél a káliumpótlást óvatosan kell végezni, ha a betegnek már károsodott a veséje. A paleo étrend amúgy javíthatja a károsodott vese funkcióját. Két vizsgálat is megerősítette, hogy a ketogén étrend visszaállítja a vese működését – legalábbis egereknél.

Kálium és vese

A veseciszták egy részét az alacsony káliumszint okozza, és a káliumszint rendezése visszafejlesztheti a cisztákat (Weiner és Wingo, 1997). A fokozott káliumfogyasztás csökkenti a kalciumürítést, s ezáltal egyfelől csökken a vesekő kialakulásának kockázata, másrészt a nagy káliumfogyasztás csökkenti idős korban a csontvesztést (He és MacGregor, 2001).

(Forrás: He és MacGregor, 2001) A legtöbb vesekő kalciumtartalmú, s mivel a fokozott káliumfogyasztás csökkenti a vesében a kalcium kiválasztást, azáltal jelentősen csökken a vesekő kockázat (Curhan és mtsi., 1993). Ez különösen fontos ketogén étrenden. A magas vérnyomás vesekárosító hatása ismert, így nem meglepő, hogy állatkísérletek szerint a fokozott káliumbevitel kivédi a vesefunkciók romlását. Ráadásul az állatkísérletek szerint ez a védőhatás túlmutat a vérnyomáscsökkentő hatáson is. Embereknél esettanulmányok igazolják a kálium vesevédő hatását (He és MacGregor, 2008). Összefoglalás A kálium észrevétlenül lecsökkent táplálékunkban, s a rossz irányba eltolódott kálium-nátrium arány jelentősen hozzájárult a szív- és érrendszeri betegségek elterjedéséhez, s a káliumhiány egyéb következményei rontják a cukoranyagcserét, károsítják a vesét, fokozzák a vesekőkockázatot és a veseciszták kialakulását. A kálium fontos szerepet játszik a szívizom, a vázizomzat, és az erek izomzatának normál működésében. Fontos mindenkinek mesterségesen pótolni a káliumot, azonban károsodott vesefunkció mellett folyamatosan ellenőrizni kell a vérben a káliumszintet, mert a túladagolás sem veszélytelen. Egészséges embernél a vese a fölös káliumot gond nélkül eltávolítja.

Forrás: Szendi Gábor: Az életmentő kálium

Szendi Gábor: 2011-ben a Magyar Természetgyógyászok Szövetsége az „egészségügy területén végzett tényfeltáró, oknyomozó és szemléletváltoztató munkásságáért” a Természetgyógyászatért díjjal tüntette ki

Kálium italpor

ELEKTRONYK+ ELEKTROLIT ITALPOR / KÁLIUM 1000mg

Az ElektronyK+ elektrolit italpor, napi 1000 mg kálium bevitelét biztosítja, kálium citrátból. A kálium mellett biztosít magnéziumot, kalciumot és nátriumot is, illetve a 6 legfontosabb nyomelemből nagy dózist. Tartalmaz kelp és litothamnium algákat .